Szinte éjsötét

,,...ezen a világon még létezik a jó, és érdemes harcolni érte. Erről szól ez a könyv.

Joanna Bator, generációjának egyik legizgalmasabb lengyel szerzője korábbi regényeihez hasonlóan ismét a sziléziai Wałbrzych városába kalauzolja olvasóit. Alicja Tabor varsói újságíró nyomában bejárjuk családja fájdalmas történetének összes helyszínét, megismerjük gyermekkora legfontosabb szereplőit. Alicja visszatér szülővárosába, hogy tényfeltáró riportot készítsen a városban rejtélyes módon eltűnt gyerekekről. Régi családi házukban üt tanyát, amelyről kiderül, hogy évtizedekkel korábban németek lakták... Az események sok szálon futnak szerteszét és gubancolódnak újra össze, megkínzott állatok és ,,macskafalók", önjelölt próféták, különös macskanénék és hibbant csontvadászok bukkannak fel. Alicja a helybéliek elképesztő történeteinek mozaikdarabkáiból a bűnténysorozat mellett lassanként összerakja saját tragikus gyermekkorának mozaikképét is...

A szerzőről:


Joanna Bator (képünkön) lengyel író, újságíró, teoretikus, egyetemi oktató. Szinte éjsötét(Ciemno, prawie noc) című regényéért 2013-ban elnyerte a Nike-díjat.
Az első publikációja, a Feminizmus, posztmodernizmus, pszichoanalízis (2001) tudományos munka volt. Egy évvel később megjelent az első regénye, Egy nő (Kobieta). Harmadik könyve, A japán rajongó (Japoński wachlarz) (2004), meghozta számára a nagy sikert. Regénytrilógiája a 20. század Lengyelországának határ menti településén élő család női tagjainak krónikája: Homokhegy (Piaskowa Góra, 2009), Homokfelhő (Chmurdalia, 2010), Szinte éjsötét (Ciemno, prawie noc, 2012).

Kiadó: Magvető