Jónő

Rory Freedman – Kim Barnouin: Jónő. Táplálkozási útmutató, ha szuperül akarsz kinézni.

Vegetáriánussá válni rengeteg lemondást és akaraterőt követel.
Viszont ezzel kevesebb állatnak kell elpusztulnia a világon. Te dögzabáló nőstény. Valami ilyesmi a mondanivalója Rory Freedman és Kim Barnouin könyvének, a Jónőnek.



Freedman(képünkön)  és Barnouin két fiatal kaliforniai nő, mindketten hosszú ideje lemondtak minden állati eredetű élelmiszerről. Ahogy Rory egy interjúban elmondta, a vágóhidak inspirálták őt a könyv megírására. Elsődlegesen azoknak a nőknek szól a Jónő, akik tenni akarnak valamit a saját és a környezetük védelme érdekében. Az e mögötti ideológia szakirodalma bele van sűrítve a könyvbe,
A húsról való teljes lemondást favorizálja a könyv - beleértve a halat is -, illetve az állati eredetű egyéb élelmiszereket is tiltólistára helyezi, amilyen a tej és a tojás. Ezen kívül a kávéról is le kell mondania egy igazi Jónőnek. A szénhidrátbevitelt azonban fontosnak tartják a szerzők, viszont kizárólag növényi forrásból származhat.
Vegyes kritikai fogadtatásra lelt a Jónő külföldön, elsősorban a nyelvezete miatt. Folyamatosan tegezi az olvasót, szuggerálja, és végletes kifejezésekkel igyekszik meggyőzni a változás szükségességéről. A húsétrend mellékhatásait taglaló fejezetből álljon itt pár sor.

(képünkön a másik szerző:Barnouin)„
Étvágygerjesztő, mi? Kérsz a sárga úszójú, avagy ahi tonhalad mellé egy kis higanymérgezést? Esetleg egy kis trichinózist a disznóhúshoz? És feltétlenül szedj egy kis szalmonellát a tojás meg a csirkehús mellé, valamint ki ne hagyd a kergemarhakórt! Gondolj bele, mit eszel! Amit mi lazacnak,hamburgernek, steaknek, csirkének, baconszalonnának, kolbásznak, sonkának, marhasültnek,szaláminak, bolognai felvágottnak, pulykának, hot dognak, kacsának hívunk, az valójában nem más, mint bomló, rothadó állati tetem. Bon appétit!”

Minden lehetséges veszélyt felsorol a könyv az állati eredetű élelmiszerekkel kapcsolatban, de úgy, mintha a húst szándékosan így árusítanák a boltokban. Itt lehetne talán megfogni a könyv nagy hibáját és erejét: a végletességet. Állatot enni rossz és veszélyes, vegának lenni jó és egészséges. A végletesség egy másik részlete a felhasznált források listája a könyv végén. Az a kényelmes az internetben, hogy bárki találhat egy könyvre való irodalmat, ami az ő véleményét támasztja alá. A forrásjegyzékben a leghitelesebb cím a PETA oldala volt – ők pedig állatvédők révén egy vegetáriánusnak könnyebben adnának igazat.

(képünkön a szerzők)
A Jónő elsősorban az Egyesült Államokban releváns, az ottani viszonyokat mutatja be (pl. a GMO itthon továbbra is illegális, Freedman és Barnouin viszont hosszan foglalkozik vele), az ottani közönségnek szól ez a belemenős, sarkított, úthenger nyelvezet is. Amit Szieberth Ádám kitűnően fordított magyarra, semmi kétség. Irritáló és bunkó, pont olyan, amilyennek lennie kell ahhoz, hogy az ideális célközönség nyomtatott inspirációs-életmódváltó könyvet vegyen a kezébe.


Utóirat: a könyv eredeti angol címe Skinny Bitch.

Kiadó: Athenaeum Kiadó, 2016, 230 oldal

Molnár Gergő István cikke