Daniela Kapitáňová: Könyv a temetőről.

És a részeges Gusto Rúhe felírá krétával a vendéglő előtti aszfaltra, hogy „írni fog egy könyvet a
temetőről”. És hozzátevé még azt is krétával az aszfaltra, hogy „gyerek”. És aztán jöve egy esős nap,
és Samko Tále megírá a második könyvet a temetőről. Ami sokkal hosszabb, mint az első, mert az első csak egyetlen oldalas volt, és így talán a Koloman Kertész Bagala megjelenteté majd!


Daniela Kapitáňová (képünkön)egy olyan embert testesít meg ebben a könyvben, akivel nehéz azonosulni, mert kell hozzá egy bizonyos mögöttes tapasztalat. Samko Tále ugyanis szellemi fogyatékos. Emiatt pedig teljesen máshogy szemléli a körülötte zajló eseményeket, mint ahogy szokás. Máshogy áll például a besúgás kérdéséhez: jó barátjának tartja Révkomárom egykori kommunista vezetőjét, RSDr. Karol Gunárt, akinek állandóan beszámolt, ha valaki rosszat tett vele. Ennek pedig foganatja is lett.

Csakhogy közben elmúlt a kommunizmus, Csehszlovákia is szétszakadt, így pedig RSDr. Karol Gunár már nem tud semmit tenni Samko érdekében. Samkóban van egy adag L’Art pour L’Art. Számtalan alkalommal juthat az olvasó eszébe Besenyő Pista bácsi, amikor jön egy menetrend szerinti „hát nem? Hát de.” Már csak a „nooormális?!” hiányzik utána. Emellett pedig rasszista és homofób: utálja a magyarokat, a feketéket, a németeket, mindennel gondja van, ami nem átlagos. Pedig ő sem az: a Pionírfogadalmára a legbüszkébb, már 44 éves, de még mindig papírgyűjtéssel keresi a betevőt, és az a hobbija, hogy két füzetbe gyűjti az emberek vezeték- és keresztneveit. És folyamatosan törekszik rá, hogy beilleszkedjen a társadalomba. Ha az embereknek valami nem tetszik, az neki se tetszik. Ha valamit szeretnek az emberek, azt ő is szereti. Büszke például arra, hogy szlovák, de sajnálja, hogy a nagymamája félig magyar volt. És nem érti, miért va Szlovákiában annyi magyar.


A nyelvezet gördülékeny, olyan, mintha Samko egyszer csak nekiállt volna írni és addig írt volna, amíg el nem áll az eső. Nincs benne dramaturgia, ami épp az eszébe jut, azt meséli el, vissza-visszatér eseményekhez, és gyakran emlékezteti az olvasót, hogy ő márpedig nem debil. (Hiszen bár kisegítő iskolába került volna, RSDr. Karol Gunár közbenjárt és mégsem került oda.)

Illusztrációk is vannak a könyvben, amik szintén beillenek a Samko visszamaradottságáról kialakított képbe. Egy kisiskolás ceruzarajzai, aki már tud írni, de még egy kicsit ákombákom betűkkel.


2000-ben jelent meg a Könyv a temetőről, számtalan nyelvre fordították már le, idén pedig végre magyarra is. Kapitáňová egy interjúban elmondta, hogy akkor írta, amikor nagy volt a szakadék a szlovákok és a magyarok között, és most, hogy magyarul is megjelent, tudja csak elengedni a történetet.

Aki olvasottabb, sok összefüggést találhat benne, a kritikusok is ezt tették. És a kedves olvasó is kíváncsi, hát nem?

Hát de.

Kiadó:Magvető
Írta és rajzolta: Samko Tále.  Magvető, 2016, 226 oldal

Molnár Gergő István cikke