2017. december 18., hétfő

A 90’-es évek alvilágáról írt egy volt diszkótulajdonos



1992-től Tóth György irányította az egyik legnépszerűbb budapesti szórakozóhelyet, ahonnan a következő évtizedekben befutott lemezlovasoknak is indult a pályafutása. Hogyan állj fel a padlóról? című most megjelent könyvében többek között az akkor időszakot behálózó alvilágról és az általuk okozott károkról is részletesen mesél.

IMG_0775.JPG
Valós magyar történeteken mutatja be a 90’-es évek alvilágát egy korábbi diszkótulajdonos, aki ma már vezető pénzügyi stratégaként éli mindennapjait. Tóth György(képünkön) ezekből a negatív élményekből szerezte meg azt a tapasztalatot is, ami alapján útmutatást ad könyvében az olvasó számára.


                                                                   
Ízelítőként arról beszélt, sokan voltak, akik uzsorahitelt adtak egyszerű embereknek, majd azon a jogcímen, hogy nem adták meg a tartozásukat, kirakták az illetőket a saját lakásukból. Megtévesztéssel vagy erőszakkal íratták alá velük az adás-vételi szerződést, és semmit nem tehettek ellene.

Mint mondta, ezek az emberek sok családot tettek ilyen módon földönfutóvá. Elvették a lakásukat a teljes berendezéssel együtt, a tulajdonost pedig utcára tették.

„Sokan közülük öngyilkosok lettek, mert nem tudták feldolgozni az őket ért veszteségeket” – nyilatkozott Tóth György.
A bűnözők módszereiről a vezető pénzügyi stratéga bővebben mesél Hogyan állj fel a padlóról? című könyvében, amit olvasva bárki betekintést nyerhet a ’90-es évek alvilágába. 

2017. december 12., kedd

Étvágy az imákra

Szövegközi kép 1
Étvágy a könyvbemutatóra


December 14-én 17.00-kor mutatja be az Írók Boltja Poós Zoltán rendszerváltás idején játszódó Étvágy az imákra című regényét. A szerzővel Mészáros Sándor, a Kalligram kiadó igazgatója beszélget.

Az Étvágy az imákra című regény különös utazásra hívja olvasóját, bejárhatja a rendszerváltás Magyarországát, de Poós Zoltán regénye megmutatja azt is, hogy a világ közepét mindenki maga jelöli ki. Akár úgy is, hogy szerelmével együtt rámutatnak egy pontra. Kádár János temetésének napján 1989. július 14-én Vitus Istvánnak nem jut eszébe a Miatyánk néhány sora, és ahogy emlékezni próbál az imára, olyan dolgokat is felidéz, amelyek talán meg sem történtek vele. Elhagyni készül egy számmal jelölt majorságot, mert Budapestre költözik, és ahogy egyre távolodik a gyerekkor vidékétől, úgy építi fel az egykori Pereget, ad identitást a településnek, ahogy identitását keresi az ország is, és persze maga a tizennyolc éves Vitus is, akivel ezen a bizonyos napon, megtörténik minden, a szex, a drog és a rock and roll. És persze a legfontosabb is: szerelmes lesz. Utazása közben megismerjük családját, az apját, akit kivágtak a Műszaki Egyetemről 1957 elején, mert beazonosították a Köztársaság téri ostrom képsorain, megismerjük az apja történeteit, aki hallotta Mindszenty egyik utolsó prédikációját Makón, ott volt Ribbentrop és Horthy mezőhegyesi vadászatán, megtudjuk, hogy Vitus ősei kapálták az aranyat termő szőlő földjét, és hogy Pereg mellett volt a Monarchia utolsó nagy hadgyakorlata. 

A könyv második részében már nem járnak autók, alig van mozgás Budapesten, a taxisblokád idején a már a tizenkilenc éves fiú az esküvőjére készül, ami könnyen lehet, hogy elmarad, és olyan kudarccal végződik minden, mint amilyen elveszettnek tűnt 1990 októberében, a szabad választások után néhány hónappal a hitét vesztett Magyarország. 

2017. december 11., hétfő




Kelen Károly
Egy birodalom ébredése

Így élt Emich Gusztáv, az Athenaeum vállalatcsoport alapítója
Kelen Károly dokumentumregénye egy kultúrtörténeti Jurassic Park: tanulságos és igaz mese egy elveszett világ rég kihalt figuráiról, a magyar könyvszakma legfénylőbb hőskoráról, amikor az óriások csatájának olyan mozdíthatatlan törvények adtak keretet és formát, mint a személyes becsület vagy a nemzetépítési szándék. Az Athenaeumot alapító Emich Gusztáv élete a nagyság metaforája.
A német Pest polgára a várossal együtt lesz magyarrá. Ha elsőre kidobja is a húszéves költőt, másodjára nem téved: Petőfi kiadójaként építi föl nemzeti médiabirodalmát. A reformkor lendületével indul, a kiegyezéssel ér révbe Emich Gusztáv története.
Könyvkiadók, szerkesztők, korrektorok, tördelők, műszakisok, grafikusok, marketingesek, kiadói pénzügyesek, könyvesboltosok – aligha van még egy ennyire sokszínű csoport, amely mégis közös néven azonosítja önmagát. Ők együtt: a könyvesek. Ez a kötet a könyvesek előtt tiszteleg, a háttérmunkások előtt hajt fejet. Róluk szól, de nem csak nekik. Mert hát a könyvesek könyve is csak egy könyv: létezésének célja és értelme az, hogy olvasóra találjon.



I
A könyv megrendelhető itt.

Spiró György: Kőbéka – könyvbemutató az Írók Boltjában


A könyvbemutató a facebookon:
https://www.facebook.com/events/1748819435419360/


Spiró György: Kőbéka

A múltban és a jövőben játszódik, jelenünkbe, elevenünkbe vág Spiró György új regénye. A Kőbéka igazi történelmi szatíra az emberi esendőségről, butaságról és kiszolgáltatottságról. 


A történet főhőse Kálmánka, akit kukoricásban szült meg az édesanyja, bizonyos Sanyi néni.„Kálmánka mamájának volt rendes neve, de elfelejtették, így lett a néhai férje után Sanyi néni.”A villanyszerelő-segédként dolgozó Kálmánkát, pontosabban Melák Kálmánt egyszer csak szülőfaluja, Záp ispánjává választják. A mafla, nagydarab fiú életét ettől kezdve mások alakítják: a Háromszázalékos Karcsi Király, az ENSZ, az amerikai és az orosz politika, a titkosszolgálatok, a benne saját hősüket látó franciák és németek. Kálmánka pedig bejárja a fél világot, jövőt és múltat, és semmit sem ért abból, ami vele és körülötte történik. Akkor sem, amikor a jövőből a múltba zuhan, és a Lipótmező háromemeletes sárga épülete előtt találja magát, ahol volt deportáltak és a Szovjetunióból hazatértek vannak elszállásolva.

Kőbéka karneváli forgatagában Spiró groteszk-realista szemlélete most is röntgenpontossággal világítja át az emberi esendőség, butaság és kiszolgáltatottság megannyi elemét, az ember emberszerűségét.

Kőbéka kalandregény és anti-fejlődésregény, amelynek műfaját meséjként határozta meg a szerző. A címmel azonban nehezebb dolga volt:

„Legyen a címe »Kálmánka«? De ki ez a Kálmánka?
Legyen »Kálmán vitéz«? Van benne valami, csak éppen Kálmánka nem vitézkedik, bár kitüntetik érte.
Legyen a címe »Lipót«? Megtévesztő, mert csak a negyede játszódik a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben.
Mit szólnának ahhoz, hogy »Záp«? Húznák az orrukat? A térképen nem található, a főhős mégis oda születik, és oda is tér vissza. De a címnek azt is jeleznie kéne, hogy Kálmánka bebarangolja a fél világot és a különböző korszakbéli Magyarországokat.
Előbb-utóbb választani kell a sok kaland közül. A 202. oldalon Kálmánka egy üres medence alján napozgat a gyíkokkal, a medence vízköpőjét, a nyájasan hallgató kőbékát nézegeti, és beszél is hozzá – legyen tehát »Kőbéka« a címe.”