Bálint András-Felzengő állomások – Radnóti Színház 1985–2015

(Bálint András)
"Ez a könyv harminc színházi szezon története. Harminc boldog évet töltöttem a Radnóti Színház élén. Színész kollégák, rendezők, író barátaim, kitűnő munkatársaim idézik föl – akárcsak Radnóti Miklós a felzengő (párizsi metró)-állomásokat – gyötrelmes sikereinket, dicsőséges bukásainkat. Az aranykorokat és a küzdelmeket, a színházi ünnepeket és a dolgos hétköznapokat. Interjúk és fotók, emlékezések és kritikák, személyes vallomások és tárgyilagos esszék.Ajánlom azoknak, akik sokat jártak a Nagymező 11-be, de azok is olvashatják, akik nem voltak nézőink: ebből a könyvből megismerhetik a Radnóti Színház kalandos harminc évadját."

A szerzőről:

Bálint András Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes-művész, színész, versmondó, színházigazgató, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Csak egy szűk kommentár: 

Bálint András a kortárs magyar színjátszás  egyik olyan alakja, aki sosem a népszerűséget kereste, hanem feszegette saját korlátait. Nem véletlenül vezetett"kis" színházat, mert tudta, hogy olyan darabokat válasszon, amik megfelelnek a helynek, és nem utolsó sorban azon nézőknek, akikből törzs "radnótisok" lettek. Ici-pici színház, fantasztikus darabokkal és még fantasztikusabb színészekkel. Remek teátrum, remek művészekkel és egy remek igazgatóval. Aki mindig is előrébb járt a koránál, mindent tovább gondolt és csak a színháznak élt. Ennek a majd' 30 évnek a lenyomata ez az album.Igaz már nem igazgat Ő, de játszani játszik, olyan 70'es kamaszsággal, mint az "Apa" című Szabó István-remekműben. Ő is az a típus, aki nem fog megöregedni. Bölcsnek sem kell már ennél jobban lennie, de mivel ismertem egy időben, tudom, hogy még mindig vágyik a tanulásra. Hát jó tanulást "Mester"!
Fejes Imre

Részlet a kötetből

Radnóti naplója

Nem nemzedéki, inkább egyéni vallomás a Radnóti naplója [1938–1943]. A külső, alkati azonosulás talán itt a legkönnyebb: egy interjúban Bálint András azt mondta, hogy Radnótiné szerint is hasonlít Radnótira. De ami ennél is fontosabb: érzékelhető volt a belső azonosulás Radnótival. Az est irodalomtörténeti esemény is volt, mivel ez a napló akkoriban még nem jelent meg teljes egészében nyomtatásban.
(Schiller Erzsébet)

(    (Bálint András a színház előtti Radnóti-szobor avatásán)

Csak egy szűk kommentár: Bálint András a magyar színjátszás  egyik olyan alakja, aki sosem a népszerűséget kereste, hanem feszegette saját korlátait. Nem véletlenül vezetett"kis" színházat, mert tudta, hogy olyan darabokat válasszon, amik megfelelnek a helynek, és nem utolsó sorban azon nézőknek, akikből törzs "radnótisok" lettek. Ici-pici színház, fantasztikus darabokkal és még fantasztikusabb színészekkel. Remek teátrum, remek művészekkel és egy remek igazgatóval. Aki mindig is előrébb járt a koránál, mindent tovább gondolt és csak a színháznak élt. Ennek a majd' 30 évnek a lenyomata ez az album.Igaz már nem igazgat Ő, de játszani játszik, olyan 70'es kamaszsággal, mint az "Apa" című Szabó István-remekműben. Ő is az a típus, aki nem fog megöregedni. Bölcsnek sem kell már ennél jobban lennie, de mivel ismertem egy időben, tudom, hogy még mindig vágyik a tanulásra. Hát jó tanulást "Mester"!
Fejes Imre