„Karom kitárva körbeforgok neked,
Magam ajánlom, vedd meg az életemet"
Bereményi Géza régi és újabb versei úgy találkoznak e kötet terében egymással, ahogyan Antoine szokott összeakadni Desirével a városban: régi ismerősök, örökös albérlők, korszakok között korszerűtlenül elmélkedő önkéntes bohócok szólítják meg egymást, és persze minket. Ám nem csak arról van szó, hogy Bereményi egyszerre tűéles és szürreál dumái, kultikus és nemzedékalapozó szállóigéi velünk maradnak. A Nagy utazás során nem csak Krakkóba szól a vonatjegyünk.
A kötet öt, markánsan kialakított ciklusában a versek többletjelentései, hangsúlyai és asszociációi lesznek a meghatározók. Szikrák a szélben. Mellékzörejekre helyeződik nagyobb hangerő, háttérfigurákra erősebb fény. Így kap helyet a kötetben egy szubjektív lírai önéletrajz, egy geometriai alakzatokban gazdag szerelemtérkép, a rendszerváltoztatásokat kifigurázó jelentörténeti tabló és a Bereményi-mitológia hőseinek színes panoptikuma.
A Magvető Kiadó ezzel a kötettel köszönti a hetvenéves Bereményi Gézát.
Részlet a kötetből
Nem vagyok senkiNem vagyok senki,
nem tudok semmiről,
csak hallom, hogy üt-ver,
fejem fölött a szíved döngve döng.
Várok sötétben,
még semmit sem tudok,
lebegve fürdök
magzatvizedben, magzatod.
Nem vagyok senki,
nem tudok semmiről,
de csattogó szíved
kintről veszélyes hírt közöl.
Azt hallom égi fülekkel,
nem tudod, merre is menj el,
van kint egy útvesztő rengeteg,
s azt kérdi döngve nagy szíved:
Most merre menjek?
Nem vagyok senki,
mégis parancsolom,
nehogy eltévedj
a kusza utakon.
Gyanús a szíved,
kalimpál, félrever,
mintha nem tudnád,
velem majd hova érkezel.
Azt hallom égi fülemmel,
nem tudod, merre is menj el,
hol találj énnekem jó helyet,
gyanúsan döngsz fejem felett:
Hol fogsz megszülni?
Kiadó: Magvető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése