Beregi Tamás-könyvbemutató az Írók Boltjában

2016. szeptember 22. csütörtök, 17 óra
L’HARMATTAN KIADÓ
Beregi Tamás: Noctambulo – Egy alvajáró története

Az új regényedet a saját, Angliában töltött éveid inspirálták. Fel sem merült, hogy a jelenben játszódó történetet írj?

Nem, mert pont az izgatott, hogyan tudok a múlton keresztül mesélni a máról. A mondanivaló, ami mai környezetben didaktikusnak hatna, a történelmi távolság miatt izgalmassá válik. Egyszerre beszélsz a máról, közben mégsem a máról beszélsz, van ebben egy játék. Nyilván minden korszakból ki lehet emelni bizonyos kulturális, társadalmi, politikai, tudományos eseményeket, elemeket, amelyekkel át tudsz horgonyozni a mába, számomra mégis a századforduló adta magát.

(képünkön a szerző, Beregi Tamás)

- Művészettörténetből doktoráltam Angliában, a századforduló volt a kutatási területem. Kutatás közben sokszor a fejemhez kaptam, milyen sok a párhuzam a két korszak között. Sok mindent nem tudtam volna elmesélni a mában. Egy olyan idealista figura, mint a főhősöm, a mai világban például elmebetegnek számítana – nem úgy a századfordulón. A londoni bohémvilágban is izgalmas volt megtalálnom a párhuzamokat a hazai bulikkal, amelyekről az Egyetleneimben írtam.

De a Noctambulo nem történelmi regény, hanem egy mának íródott apokaliptikus szerelmi történet. Tudományos szempontból nekem az volt érdekes a századfordulóban, hogyan kukucskáltak be akkor a látható világ mögé, erről szólt a röntgen, a freudi pszichológia, a relativitáselmélet. A regényben központi szerepet játszó fotográfia jó metafora ennek a kifejtésére. Mindez persze mítoszvesztést is hozott, végleg kiveszett a világból a misztikum, ezért is keresték annyira a transzcendenciát akkoriban – ez a mai világra is elmondható.

Ha úgy vesszük, a Noctambulo nem csak szerelmi- és világvége történet, hanem egy természetvédelmi, „zöld regény" is. Erősen hatottak rám egy korabeli esztéta, John Ruskin írásai, vagy az eugenikai olvasmányok, amelyek egyfajta emberi fajnemesítésről szólnak. Ezen keresztül az emberiség és a világ sorvadásáról tudtam beszélni, egy olyan rémálomvilágról, ahol tulajdonképpen fordított evolúció zajlik, ahonnan eltűnik maga az ember is, és a szerves lassan, észrevétlenül szervetlenbe megy át. Ez inkább egy korszak vége, nem Sherlock Holmes kora.

A teljes interjú itt olvasható:

http://www.unikornis.hu/kultura/20160708-beregi-tamas-interju-noctambulo-filmalap-andy-vajna.html