|
![Kántor Péter: Egy kötéltáncos feljegyzéseiből](https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEiw58QHi_Hdz6Yp9he3CqNvMRxWSnRNYZopW8d1vFy8pVMV72NqiBBuL_-NZLEEfUo_lbclsNAus9pHAulfuA_H7hlwXDgkAmKUNuJUsKHTqCxBFcZxBj89mGWwgHIROp84oQQRqWUOaKkA2oqfaPDKEPUS0NR_71OjJFz8IOW5M6_nePJPlqIaG1m5IR06z4cOF33Bsu3PZ9l_Qml8Ir1DDU82nfTq-jrEO5tuHed2reDBj4ysWb3CMomPBWWIp_VB7t6ipZVGcfwVB2EcgQ0=s0-d-e1-ft&m=3237&nl=3&s=11bd45e4ea6e3c1c7e6b35a04e1bfb25&lid=26573&l=-http--hir.lira.hu/dm/kep/magveto_kantorpeter.jpg)
A Magvető Kiadó
szeretettel meghívja
Kántor Péter Egy kötéltáncos feljegyzéseiből
című új kötetének bemutatójára 2016. április 14-én 17 órára az Írók Boltjába (1061 Budapest, Andrássy út 45.) A szerzővel Szegő János beszélget Vendégünk: Nádler István, a kötet grafikusa
|
![line](https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEh67ytTkyMvZk4TXu55_WaeniScGByKDL1RQWf8CD3PXnV1TvOmBNWdZb_iSZAcBMj2sPvzWV-kDZip3MU7F3hPNPp3vOwe9Ap5-GL-3quDOEZjXykRuF0sqwgoBS4FxeHA0TGuVShhdphiDVpqsY_RYXg6DkdY23WOo9HD2kAFZ8txHya6DO8LxKn3plUYx5F7Pns4l4Io7SON0jc3dJoxS4DVae-bhLsF13ZX8A4XSTESEg=s0-d-e1-ft&groupId=10210&t=1252657795549)
Nádler István grafikáival
Miért ír egy vérbeli lírikus prózát? Talán azért, hogy kiderüljön, van átjárás a két műfaj között: nem csak epikus költemények léteznek, ugyanígy lehetséges a prózában is költőnek lenni, különösen a rövidprózában. A kötéltáncos épp ezt csinálja: lírikusként egyensúlyozva lépked a próza vaskosabb, sokszínű kötelén. Hol a jelenben, hol a múltban jár, de mégis a ma áll a figyelme centrumában, a mához hajol közel, akkor is, amikor a történetek jelen idejűek, és akkor is, amikor régi emlékeket elevenítenek fel. Lépkedünk színről színre, történetből történetbe, Nádler István kötéltáncos grafikái között. „Van egy történetem” – ez az egyik írás felütése. Kántornak hangja is van ahhoz, hogy ezek a történetek feszesen izgalmasak legyenek, ez pedig ugyanaz az egyszerre személyes és tartózkodó, iróniával és szenvedéllyel vegyített, összetéveszthetetlen hang, amit már a versekből is jól ismerünk. S ha egy történet hősei netán ókori görögök, akkor se lehet semmi kétségünk afelől, hogy a történet rólunk szól. |
|
|
Kántor Péter
Kántor Péter 1949-ben született, Budapesten. Költő, műfordító.
1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-orosz, majd 1978-ban magyar szakon szerzett diplomát. 1973 és 1976 között budapesti középiskolákban dolgozott nyelvtanárként. 1984 és 1986 között a Kortárs munkatársa. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas az Egyesült Államokban. 1997 és 2000 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője.
Verseskötetei: Kavics (1976), Halmadár (1981), Sebbel-lobbal (gyerekversek, 1983), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Napló 1987-1989 (1991), Fönt lomb, lent avar (1993), Mentafű (válogatott versek, 1994), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Kétszáz lépcső föl és le (gyerekversek, 2005), Megtanulni élni – Versek 1976-2009 (2009).
A brémai muzsikusok című gyermekdarabját 1999-ben a Stúdió K mutatta be (Fodor Tamás rendezte). Fontosabb műfordításai: Pilnyak: Meztelen év (1979), Remizov: Testvérek a keresztben (1985), Puskin : A kapitány lánya (2009). Válogatásában jelent meg az Új kabát, utolsó esély – kortárs brit költők antológiája (1993). Visszanéző címmel kortárs költők esszé-antológiáját válogatta és szerkesztette (2000).
Magvető Kiadónál megjelent művei
Halmadár (1981), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Búcsú és megérkezés (1997),Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Megtanulni élni - Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012), Egy kötéltáncos feljegyzéseiből (2016)
Díjai Wessely László-díj (1990), Déry Tibor-jutalom (1991), Fulbright-ösztöndíj (1991), Füst Milán-jutalom (1992), József Attila-díj (1994), Soros Alkotói díj (1999-2000), Vas István-díj (2004), Babérkoszorú-díj (2007), Palládium-díj (2009) |
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése