2016. április 5., kedd

Megjelentek Grecsó Krisztián, Spiró György, Ilma Rakusa és Tamás Zsuzsa új kötetei


Grecsó Krisztián: Jelmezbál

egy családregény mozaikjai

Grecsó Krisztián: JelmezbálKét lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai. A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok – nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el.
Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.
line

Spiró György: Válogatott esszék 1979–2016

Spiró György: Válogatott esszék 1979–2016Spiró György otthonos terepe az esszé. Ezekben az írásokban közérthetően, szenvedélyes racionalizmussal és eredeti szempontokkal vizsgál meg közelebbről egy-egy életművet, műalkotást, történelmi jelenséget.
Esszéiben mintegy sűrítve benne van életműve megannyi jellemzője és kérdése. Egymás mellett kap helyet a szlavista Spiró, a délszláv, a lengyel és az orosz kultúra ismerője; a drámaíró, aki egyszerre kívülről és beljebbről lát rá a színház és a színészek különleges világára, és a regényíró, hiszen az esszék témái és nézőpontjai sokszor kapcsolódnak regényeihez, azokban árnyalja őket tovább. Az esszé mint panoptikum és kaleidoszkóp: olvashatunk a szláv kultúra fontos szerzőiről és attitűdjeiről, az ókori provinciák és a mindenkori perifériák történelmi és aktuális mozgásairól, saját régiónk zártságáról, Gorkij emberi karakteréről és Spiró legkedvesebb íróiról, életembereiről.
A Magvető Kiadó ezzel a kötettel köszönti a hetvenéves Spiró Györgyöt.

line

Tamás Zsuzsa: Mit tud a kert

Tamás Zsuzsa: Mit tud a kert„Mit tud a kert a reményről?
Mondd, vajon emlékszik-e ránk?
Vagy úgy növeszti fája gyűrűjét,
hogy nem tudja azt a délutánt?”


Árvaság és védettség-tudat. Idegenség és mindenhez tartozás, minden esendőhöz lehajolás. Első pillanatra azt hisszük, hogy egymás ellentétei, de az olvasás során kiderül, hogy egymást értelmező ikerfogalmakról van szó. Mit tud a kert? Többet, mint mi önmagunkról tudunk. A gyerekkori Éden képeit és folyamatos őszi Halottak napját. Bátor, női hangon szólnak Tamás Zsuzsa versei. Az idegenség modern és későmodern emberének tapasztalatát közvetítik, a sorokban, képekben, névvel vagy név nélkül megidézett József Attila, Kafka vagy Pilinszky írásai szóltak annak idején. Látványos gesztusok nélkül emelik vissza a száműzött rímet, formát trónusára (ahonnan az én generációm letaszította). Kitárják előttünk a kert, első és végső otthonunk kapuját.

line

Ilma Rakusa: Love after love

Fordította: Kiss Noémi
Nádas Péter utószavával
Ilma Rakusa: Love after love„a mi zűrös viszonyunkban
már csak két dolog van: a hó és
a te távozásod”


„Wir. Mü. Nous. We. [Ilma Rakusa] írói, kritikusi és műfordítói munkásságának kulcsszava. Mi, az emberek, mi, akik hasonlóképpen gondolkodunk, mi, a szerelmesek. Love after love című nagy költeménye, e nyolc búcsúdalban előadott monstruózus panasz és párbeszéd, amely minden bizonnyal élete főművének tekinthető, szintén a kulcsszó jegyében áll. A találkozás örömének és az elválás fájdalmának egyszerre angol és német nyelvű éneke. Lélek és test. Szitok és fohász. Gyengédség és brutalitás. Mintha az emberszerelem nyelve hasítana a két nyelv és a két nem közé.” Nádas Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése