Exkluzív! Joyce Maynard Budapesten!

Budapesten járt Joyce Maynard a 2013-ban megjelent Nyárutó című könyv szerzője akinek tavaly év végén jelent meg a Lány a hegyen című, dokumentarista krimije, mely valós eseményeket dolgoz fel, a jól ismert Joyce Maynard stílusban.

A 168 óra kivonatosan közölte, sőt címlapon is hozta az anyagot, de nekem nagyon fontos, hogy az egészet közzétegyem végre, mert egy elképesztő egyéniséggel sikerült találkoznom, akivel, biztos előfordult mással is ilyen, azonnal egymásra hangolódtunk, és komolyan úgy beszélgettünk, mint két barát.Fantasztikus ember, fantasztikus életúttal és fantasztikus könyvekkel.

A teljes exkluzív interjú először itt olvasható:

Amerika kitaszított-Európa befogadott

Salinger egykori kedvese vall életéről

J.D.Salinger a Zabhegyező és más kultregények írójának egykori kedvese,Joyce Maynard exkluzív interjút adott lapunknak, a hamarosan magyarul is megjelenő új könyve, a Lány a hegyen és a tavaly megjelent Nyárutó kapcsán, de igazából nemcsak a regényeiről faggattuk, hanem életéről, lelkivilágáról is.

-          Nagyon fiatalon 12 éves koromban kezdtem el cikkeket írni, amiket aztán különböző magazinokhoz küldözgettem, kiseb-nagyobb eredménnyel. Bonyolult családban nőttem fel, szüleim mindketten művészek voltak, de nem túl sikeresek. Édesanyám újságíró volt, talán innen jött az ihlet, édesapám pedig festő és angoltanár. Mindketten fantasztikus energiákkal láttak el, elsősorban az édesanyám, Ő tanított meg arra, hogyan legyek író. Már négyévesen történeteket meséltem neki, amit Ő legépelt. Amíg a többi „rendes” amerikai családban általában a sporté volt a főszerep, addig mi írtunk. 18 évesen egy hatalmas áttörés következett be az életemben. Elküldtem egy cikkemet a New York Timesba. Az akkori irodalmi szerkesztő visszaírt, tetszik neki az írásom, de kér egy másikat, amit a saját életemről kellett megírnom.Írtam egy ironikus történetet „Egy 18 éves lány visszatekintése az addigi életére” címmel. Címlap-sztori lett, egy fotóval velem. Sokakat érdekelt a hetvenes évek elején, hogy egy tinédzser lány, miként látja az akkori Amerikát. Ez indította el a karrieremet. Levelek százait, felkéréseket kaptam egyéb lapoktól. Nagyon mellbevágó és egyben felemelő érzés volt egy olyan fiatal lánynak, mint én. De ugyanakkor példát is mutattam azzal, hogy, ha valaki elég kitartó és tehetséges, legyen 18 vagy akárhány éves is, siker koronázza a munkáját. 

A kivonatos interjút, melyet bloggerünk készített a 168 óra címlapon hozta.

http://www.168ora.hu/itthon/lapajanlo-salinger-kedvese-132145.html

-          Így találkozott Salingerrel?

-          Az egyik levélíró volt. Írta, olvasta a cikkemet, nagyon tetszett neki, mind a téma, mind pedig a stílusom. Azt is hozzá tette, legyek nagyon óvatos, mert a korai publikációk sikere elvakíthatja az embert. Visszaírtam neki. 25 levelet váltottunk. Minden nap írtunk egymásnak, és amit Ő írt, az nem volt más, mint útmutató az élethez. Így kezdődött a kapcsolatunk. Ő lett később a tanárom, a mentorom, egy fantasztikusan bölcs ember, aki emellett nagy tudású, irónikus, de mégis vicces, szerethető ember volt. Amint megismerkedtünk a teljes világ megszűnt számomra, csak csüngtem a szavain, figyeltem, néztem és rengeteget tanultam tőle. Miután találkoztunk, én a naiv 18 éves Ő pedig az elismert, bölcs író, 53 évesen, megfordult velem a világ. Abbahagytam az egyetemet és az írást. Összeköltöztünk. Gyönyörű helyen lakott, egy gerendaházban, New Hampshire-ben, egy eldugott városkában Cornish mellet, egy dombon, fantasztikus kilátással a Connecticut folyóra. Mivel ott nincsenek kerítések, időnként puskával riasztotta el a betolakodókat, vagy akik csak eltévedtek a birtokán.

-          Egyenrangú volt ez a kapcsolat?

-          Teljes mértékben. Én nem a rajongója vagy az egyik követője voltam. Saját magam voltam, ahogy ő is, annak ellenére, hogy a világ akkor kezdett kinyílni nekem, de még szinte semmit sem láttam belőle, ő meg már szinte unta az egészet. De mégis egyenrangúnak tekintett, annak ellenére, hogy fiatal voltam. Ő utálta New Yorkot én alig vártam, hogy láthassam. Nagyon sokat és keményen próbáltam bizonyos dolgokra rávenni, ahogy sok hozzám hasonló nő is tette volna a helyemben, de sikertelen volt minden próbálkozásom, hogy kibillentsem abból a világból, amit saját maga, saját magának létrehozott, a menekülést az emberek, a nagyvárosok és a rohanó élet elől.

-          Ez egy igazi kapcsolat volt?

-          Egy kapcsolat, amit leginkább én barátságnak fogtam fel. Túl naiv voltam, hiszen nem egy átlagos amerikai családból származom. Salinger sosem volt teljesen kiegyensúlyozott. Folyamatosan nyaggattam, hogy szeretném kiadni, publikálni az írásaimat, mire ő folyamatosan közölte, hogy ne tegyem. Pedig nagyon szerettem volna, hiszen 18 éves voltam, és mindennél fontosabb volt az írás és a publikálási lehetőség. Egymásba szerettünk, majd egyszer csak, egy séta közben közölte, hogy más tervei vannak, menjek vissza a házba, szedjem össze a holmimat, nem akar velem együtt lenni többet. Adott 50 dollárt és közölte, hogy ennyi volt. Tudja, mai fejjel másképp viselkedtem volna, de akkor még szinte gyerek voltam.

-          Eljött?

-          Elmentem. Utána folyamatosan jelentek meg cikkeim, esszéim a New York Times-ban, majd nemsokára megjelent az első könyvem is. 19 évesen. Ez volt az a könyv, amit Salinger utált, pedig neki mutattam meg elsőként. Azt mondta, soha senki nem fogja kiadni. Tévedett. Először csodálatos írónak tartott, és ahogy haladtunk előre a kapcsolatunkban egyre inkább féltékenyebb lett rám.

-          Mi volt a tanúsága ennek a kapcsolatnak?

-          Soha többet nem engedtem meg és nem is engedem meg, hogy a párom önkényesen felülemelkedjen és uralkodjon rajtam.

-          És hogyan érintette a siker?

-          Bonyolult volt a kezdés, de megérte. 25 éven keresztül írtam esszéket, könyveket, támogattam a családomat, egyedül neveltem fel három gyönyörű gyermekemet Wilson Bethel, a fiam, ma az egyik legtehetségesebbnek kikiáltott, feltörekvő hollywoodi fiatal színész. De a siker megmutatta azt is, amiről Salinger csak annyit mondott a kapcsolatunk vége felé, hogy nem vagyok igazi író. Ennek ellenére minden nap gondolok rá és respektálom azokat a dolgokat, amiket tőle tanultam. Aztán egyszer csak minden megváltozott. Amikor az idősebbik lányom 18 éves lett, pont abba a korba lépett, mint amikor én Salingerrel kapcsolatba kerültem, rájöttem, hogy felelős vagyok a gyerekemért, hogy a megfelelő férfival kerüljön kapcsolatba, nehogy egy olyan szituációba sodorja az élet, mint engem, nehogy valaki kihasználja ebben a korban, ahogy Salinger tette velem. Fontosnak éreztem, hogy védenem és óvnom kell őt, hiszen a sírástól a sikerig sok mindenen keresztül mentem ebben a korban.

-          Egyszer csak robbant a bomba.

 -         Olvasta a memoáromat? 1998-ban jelent meg Amerikában és sokan a mai napig azt állítják, hogy az a könyv J.D.Salingerről szól. Pedig nem. Egy fiatal lányról szól, aki író és újságíró akar lenni. Akinek álmai vannak és aki, mint minden 18 éves, meg akarja váltani a világot. Nagyon kritikus voltam az írásaimmal. de nem voltam kritikus a fiúkkal például. De az írás mindenek felett a legfontosabb volt számomra. Nem akartam revansot venni, nem akartam megsemmisíteni Salingert, de mégis úgy érzetem meg kell írnom mindazt, ami kettőnk között történt. Én a mai napig tisztelem, becsülöm, hiszen ki voltam én akkor? Csak egy naiv lány, aki semmit sem tudott a világról és összekerült a világ egyik, számomra legalábbis biztos, legbölcsebb emberével. A negyvenes éveimben jártam, amikor megírtam a memoáromat, az „Otthon a világban” címmel, és úgy tűnik, megint csak visszatért belém a 18 éves naiv kislány. Megírtam az igazságot, az egész amerikai sajtó, legfőképp az irodalmi kritikusok estek nekem. A New York Times kritikusa azt írta, hogy esze-ágában sincs elolvasni ezt az undorító irományt. Úgy éreztem, 10-en pár könyv és párszáz cikk és esszé megjelenése után, most jött el annak az ideje, hogy megírjam az élettörténetemet, aminek Salinger csak egy szelete, de nyilván mindenkit ez a szelet érdekel. Megírtam, hiszen annak idején még Salinger is azt mondta, úgy és azt írjak, aki és amilyen vagyok, és még a szüleim is ezt mondták. Nem írtam mást, csak az igazságot. De úgy tűnt vagy tűnik manapság is, hogy sokaknak fáj az igazság. Mert egy nagy írónak nem kell kiteregetni a szennyesét - mondták sokan nekem. Olvassák el a könyvem és kiderül, hogyan használ ki egy idősödő író egy fiatal naiv lányt. És ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy nem fogok senkinek sem könyörögni, hiszen a saját identitásom és a gondolataim, a megélt viszonyok mind azt mutatják, hogy mindig is egyenes, őszinte, igaz ember voltam és vagyok, leszek is. Viszont íróként tönkretettek. Olvasatlanul visszaküldték a kiadók a kézirataimat, nem foglalkoztak a cikkeimmel. Nagyon elkeseredett voltam.

-          Amerika kitagadta.

-          Teljes mértékben. A nyárutó című könyvemnek (2013-ban jelent meg magyarul) sem kiadója, sem szerkesztője nem volt, de elvittem a kéziratot New Yorkba. Akkor már az ’50-es éveimben jártam, jó néhány könyvem megjelent már, ismert író és újságíró voltam, ügynökségről ügynökségre jártam, mindenütt azt mondták, tudjuk, hogy maga kiváló író, de sajnos mégsem tudjuk kiadni a könyvét. Ilyen-olyan indokokat hoztak fel. Valaki azt is mondta, hogy leromboltam az ázsiómat, tönkretettem a nevemet. Aztán találkoztam egy ügynökkel, aki azt mondta, imádja a könyvet, szeretné kiadni, de egy dolgot felejtsek el, hogy a saját nevem alatt fog megjelenni. Sokkhatásként ért a hír, de belementem. Mert nekem a Nyárutó az egyik szívem csücske. Nagy sikert aratott a szerkesztők körében, elkezdtek érdeklődni a kiadónál, hogy ki írta ezt a könyvet. Mindenki szerette, mindenkinek nagyon tetszett, de vajon ki az író? Sokan egy fiatal elsőkötetes fiúra gondoltak, aki egy trendi író lehet a jövőben. Egy ponton túl azonban elő kellett jönnöm, mert nem bírta se a kiadó sem én azt a nyomást, ami ránk nehezedett. És akkor hirtelen minden szerkesztő visszadobta a kéziratot. De volt valaki, aki mégis azt mondta, imádja és szeretné, ha megjelenne. Megjelent a saját nevemmel. Nem volt zajos sikere. Elvolt a pályáján. A Washington Post például hiányolta belőle Salingert. Komolyan? 50 éves elmúltam, az a kapcsolat majd 30 éve futott vakvágányra, mi közöm már ehhez az egészhez?

-          És hogyan kerül Európa a képbe?

-          A Nyárutó megjelenése 2009-ben volt és az európai kiadók, többek között a magyar Alexandra is, egyre nagyobb érdeklődést mutattak munkáim iránt. Visszatért az önbecsülésem, mint író, hiszen itt nincsenek beágyazva azok az előítéletek ellenemben, mint Amerikában. Nagyon megörültem és kicsit értetlenül álltam az elején Matyi Dezső meghívásának, de szíves-örömest jöttem, mert úgy érzem, hogy Európa jobban megérti a művészetemet, mint Amerika. Bár az is igaz, hogy felfigyelt a könyvemre Hollywoodban Jason Reitman rendező-producer és a „Majd megdöglik érte” (főszerepben Nicole Kidman) után egy fantasztikus szereplőgárdával (Kate Winslet, Josh Brolin) megfilmesítette a könyvet.

-          Mi lehet a sikere Joyce Maynard „újrafelfedezésének”?

-          Egyértelműen az európai kiadók hatása és közvetlensége, ők nem foglalkoznak a múltammal, nincsenek stigmáik, ők csak magát az elkészült művet nézik. Sokkal nyitottabbak felém a kiadók Európában, ne csak a magyarokat említsem, de nagyon köszönöm nekik azt a munkát, amit erre a könyvre áldoztak, de beszélhetnék az olasz, a francia, vagy az angol kiadókról is, mindenki sokkal nyitottabb és pozitívabb. Csak az számít, hogy egy könyv jó vagy sem. Senkit sem érdekel az író előélete.

-          Vannak zsidó gyökerei, mit gondol az izraeli-palesztin háborúról?

-          Mint író, újságíró ebben a kérdésben nem vagyok eléggé hiteles, nem foglalhatok állást egyik oldal mellet vagy ellen. Nincs olyan, hogy valaki jó ember vagy rossz ember, mindenkinek megvan a saját története. Annak ellenére mondom ezt, hogy az anyám zsidó származású, a nagyszüleim Oroszországból betelepült zsidók. Egyébként sem vallásos zsidóként nevelkedtem, szabad országban, szabad gondolatokkal nőttem fel. A minap elvittek a Dohány utcai zsinagógába, ami fantasztikus és felemelő élmény volt. (Salinger a megismerkedésünkkor rögtön azzal kezdte, hogy fél-zsidó és mivel én is az vagyok, bár anyai ágon, tehát így „rendes” zsidónak számítok, annak ellenére, hogy nem tartom a vallást és az ünnepeket, de ez egy másfajta kultúra és tisztelem). Amikor kiléptem a zsinagógából egy Klezmer zenekarba botlottam, akik fantasztikus zenét játszottak és érzetem a gyökereimet. Miután hazaérek, szeretnék többet megtudni erről a kultúráról, mert itt Budapesten nyílt ki a szemem. De nemcsak a zsidó múltam kezdett el érdekelni, hanem Magyarország is nagyon megfogott. Tegnap egy magyar borkóstolón voltam és fantasztikus borokat ittam. Tudja, az amerikaiak nagyon sznobok bor tekintetében. A kaliforniai bor az isten a számukra. Mert még nem kóstolták a magyar borokat. Hírét fogom vinni az itteni boroknak, mert nagyon finomak.

-          Mik a tervei a közeljövőre?

-          Mindig új könyvön dolgozom. Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom az életemben, amit szeretek. Nemrégiben fejeztem be legújabb könyvemet, remélem Magyarországon is kiadják. Nagyon keményen dolgozom Szeretek dolgozni és szeretem a szakmámat. Szeretek írni. Nincs más választásom. Hazamegyek és nekiállok egy új könyvnek. Mellette tanulóim vannak, akiket a regényírás rejtelmeire oktatok a saját házamban. Mindenkinek megvan a saját története, amit szívesen megírna, de sokan szégyenlik. Én abban segítek, hogy küzdjék le a gátlásaikat és igen, álljanak a nyilvánosság elé, mindenki írja meg a saját történetét, és azt is, ami még benne motoszkál.

 Salinger és a nők

J.D.Salinger 1953 óta szinte egyedül élt birtokán, amit a Zabhegyező jogdíjából vett New Hampshire-ben, Cornish mellett. Legtöbb regényét fiatal lányok inspirálták. 22 évesen, beleszeretett az ismert színész Eugene O’Neill lányába Oona O'Neill-be, aki akkor még csak 16 éves volt, de már azt írta róla Salinger, „mitikus szépség és kísértetiesen nyugodt személyiség”.. A romantika akkor ért véget, amikor Salinger csatlakozott a hadsereghez, és  Pearl Harbourba ment harcolni, valamint részt vett a partraszállásban is. O'Neill Los Angelesbe költözött, ahol találkozott Charles Chaplin-nel. És összeházasodtak. A lány 18 éves volt; Chaplin 55. A partraszállás idején Salinger feleségül vett egy francia orvosnőt, de 8 hónap után elváltak. Ezután újra megnősült egy alacsony beosztású német hivatalnokot vett el, akit magával vitt Amerikába, de kapcsolatuk néhány hónap után megromlott, Sylvia visszatért Németországba.1955-ben összeházasodott Claire Douglas egyetemistával, aki a kedvéért abbahagyta tanulmányait. Két gyermekük született, Margaret és Matthew. A Franny and Zooey című művében Franny figurája Claire életén alapul. 1965-ben elváltak és, azóta nem publikált új művet. 1972-ben találkozott Maynard Salingerrel, közel egy évet éltek együtt. Maynard szintén otthagyta miatta a Yale-t, miután különváltak, akkor sem folytatta tanulmányait.

Levelek

Maynard jótékonysági célra felajánlotta a Salingertől kapott leveleit egy aukción, ahol azokat Peter Norton, egy szoftware-fejlesztő cég vezetője vette meg 156,500 dollárért és visszaküldte Salingernek.

:Joyce Maynard

Daphne Joyce Maynard (1953, November 5,) amerikai írónő, eddig 15 könyve jelent meg és kíméletlenül írt saját életéről (Otthon a világban), rengeteg esszét és vezércikket ír, legtöbbször a gyereknevelésről és a családról. 1998-as memoárja miatt az amerikai irodalmi kritikusok elkezdték támadni, mivel nyílt őszinteséggel írt arról, ahogy a híres író J.D.Salinger kihasználta. Most különféle írástechnikákat tanít, létrehozott egy iskolát Guatemalában is. 2010 februárjában, Maynard adoptált két etióp lányt, akiket később egy családnál helyezett el. 2013. július 6-án (60-an évesen!) ismét férjhez ment, ezúttal Jim Barringer ügyvédhez. Maynard az édesanyja a feltörekvő Hollywood-i színésznek, Wilson Bethelnek.

 Maynard a vásznon (könyvei alapján készült filmek):

Majd’ megdöglik érte (To Die For-1995) krimi-vígjáték

Főszereplők:Nicole Kidman, Matt Dillon, Joaquin Phoenix.

Rendezte: Gus van Sant

Bevétel (csak mozi): kb. 25 millió dollár.

Nyárutó (Labor day-2013) dráma

Főszereplők: Kate Winslet, Josh Brolin, Tobey Maguire

Rendezte: Jason Reitman

Bevétel (csak mozi): kb.13 millió dollár (még sok helyen bemutatásra vár)

A Lány a hegyen megírását valós események ihlették. Az 1970-es évek végén a kaliforniai 

Marin megye lakosságát valóban rettegésben  tartotta egy sorozatgyilkos, Maynard műve 

mégis, több egy egyszerű thrillernél: Lélegzetelállítóan izgalmas és egyben megrendítő regény a családi kötelékekről és a legmélyebb érzésekről.