Spiró György: Kőbéka – könyvbemutató az Írók Boltjában

A könyvbemutató a facebookon: https://www.facebook.com/events/1748819435419360/ Spiró György: Kőbéka A múltban és a jövőben játszódik, jelenünkbe, elevenünkbe vág Spiró György új regénye. A Kőbéka igazi történelmi szatíra az emberi esendőségről, butaságról és kiszolgáltatottságról.  A történet főhőse Kálmánka, akit kukoricásban szült meg az édesanyja, bizonyos Sanyi néni.„Kálmánka mamájának volt rendes neve, de elfelejtették, így lett a néhai férje után Sanyi néni.”A villanyszerelő-segédként dolgozó Kálmánkát, pontosabban Melák Kálmánt egyszer csak szülőfaluja, Záp ispánjává választják. A mafla, nagydarab fiú életét ettől kezdve mások alakítják: a Háromszázalékos Karcsi Király, az ENSZ, az amerikai és az orosz politika, a titkosszolgálatok, a benne saját hősüket látó franciák és németek. Kálmánka pedig bejárja a fél világot, jövőt és múltat, és semmit sem ért abból, ami vele és körülötte történik. Akkor sem, amikor a jövőből a múltba zuhan, és a Lipótmező háromemeletes sárga épülete előtt találja magát, ahol volt deportáltak és a Szovjetunióból hazatértek vannak elszállásolva. A Kőbéka karneváli forgatagában Spiró groteszk-realista szemlélete most is röntgenpontossággal világítja át az emberi esendőség, butaság és kiszolgáltatottság megannyi elemét, az ember emberszerűségét. A Kőbéka kalandregény és anti-fejlődésregény, amelynek műfaját meséjként határozta meg a szerző. A címmel azonban nehezebb dolga volt: „Legyen a címe »Kálmánka«? De ki ez a Kálmánka? Legyen »Kálmán vitéz«? Van benne valami, csak éppen Kálmánka nem vitézkedik, bár kitüntetik érte. Legyen a címe »Lipót«? Megtévesztő, mert csak a negyede játszódik a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben. Mit szólnának ahhoz, hogy »Záp«? Húznák az orrukat? A térképen nem található, a főhős mégis oda születik, és oda is tér vissza. De a címnek azt is jeleznie kéne, hogy Kálmánka bebarangolja a fél világot és a különböző korszakbéli Magyarországokat. Előbb-utóbb választani kell a sok kaland közül. A 202. oldalon Kálmánka egy üres medence alján napozgat a gyíkokkal, a medence vízköpőjét, a nyájasan hallgató kőbékát nézegeti, és beszél is hozzá – legyen tehát »Kőbéka« a címe.”