Horváth György: A művészek bevonulása

 A képzőművészet politikai irányításának és igazgatásának története
1945–1992

Érdekes kordokumentum a Corvinától

A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja 1968-ban jött létre, amikor – a gazdasági reformok egyik lépéseként – az ország sorsáról döntő párt-, és állami szervek úgy döntöttek, hogy a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti-, Irodalmi-, és Zenei Alapját összevonják, pénzzel való ellátásukat pedig a Képzőművészeti Alapra bízzák. Fizesse az a továbbiakban a képzőművészek mellett a zeneművészek és az írók nyugdíját, folyósítsa nekik a táppénzt, az alkalmi-, és a rendszeres segélyeket, tartsa fenn számukra az alkotóházakat, adjon készülő műveikre előleget, hogy csak a fontosabbakat említsük. A Képzőművészeti Alap mindezt kibírta, mert még az ötvenes években bő pénzforrást nyitottak számára: övé volt a képes levelezőlapok kiadásának monopóliuma. Igaz, ennek fejében neki kellett fizetnie az állam helyett a Műcsarnok, és több más intézmény fenntartásának költségét, tízmilliókat adni a művelődési tárca pótköltségvetését jelentő Kulturális Alapba, folyósítani a miniszter által adományozott művész-ösztöndíjakat. Mindez azonban csak félig-meddig volt tudható. Az Alapok szociális feladatait felsorolták a jogszabályok. De minden másról hallgattak. Az Alap történetének feltárásához ezért az eddig nem ismert források, a nyilvánosság kizárásával történt politikai döntések és a mindennapi utasítások megismerésére volt szükség. Horváth György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgató-helyettese ezeket tanulmányozta. Kézbe vette, kijegyzetelte vagy lemásolta a hatalmat gyakorló pártvezetők elé került előterjesztéseket, a vitáikról és döntéseikről készült jegyzőkönyveket, a minisztériumokban és a Tervhivatalban keletkezett papírokat, az Alapnak írt utasításokat és leveleket, a művész-szövetségek iratait, majd kirakta a belőlük összeálló mozaikot. Érdekes kép lett. Magyarázatot kapott általa sok érthetetlen dolog – így derült ki az 1957-es Tavaszi Tárlatot ért támadás-sorozat oka, és hogy mennyi nehézség árán lehetett csak sikernek hazudható állapotba hozni az 1950-ben megrendezett „I. Magyar Képzőművészeti Kiállítást”, hogyan huzakodtak a politikai hatalom birtoklói a képzőművészetre szánt összegeken, miképpen született meg és mit jelentett valójában az a bizonyos „három T” – és tisztázódott: hogyan és miért született meg az Alap, s végül: hogyan tette rá kezét a pénzügyi és a művelődési tárca a nyolcvanas években a tartalékaira, és miképpen temette maga alá a rendszerrel együtt az Alapot az adósságok hegye.

A dokumentumokat tartalmazó CD melléklettel. 


 A szerzőröl:










Horváth György 1960-1965 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-művészettörténet szakos hallgatója volt.
1965-1980 között a Magyar Nemzet képzőművészeti szakírója volt. 1980-1988 között a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályvezetőjeként dolgozott. 1988-2009 között a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese volt. 2009-2010 között a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa volt.
Kutatási területe a XX. századi magyar festészet és grafika.

Kiadó: Corvina

Értékelés: 10/10